Az alapoknál írtam, hogy a posztoknak csak a többsége, tehát nem az összes lesz hasonló felépítésű. A TOP10-es listák elég nagy érdeklődésnek örvendenek a filmes körökben, így az efféle írások főleg a BLOG népszerűsítésének céljaként szolgálnak.
A szuperhősös filmek – sajnos, vagy nem sajnos - a jelenlegi filmes korszak legfőbb alkotói. Elképesztő költségvetésű blockbusterekről van szó, amik a legnagyobb célközönségnek szólnak, és a legtöbb embert is vonzzák be a mozikba. Általában ezek a filmek a legvártabbak, valahogy elérik a nagycégek, hogy az emberek úgy készüljenek az új darabok érkezésére, mint a Messiásra. Kicsit kizökkentenek minket a hétköznapokból, vegyes élményekben részesítenek, vannak szomorúbb, lassúbb, és pörgősebb, viccesebb példák is. Vannak nagyon jó, és kevésbé jobb darabok is, ehhez hozzájárul, hogy egyféle történetet többféleképpen lehet megvalósítani, és míg egyesek jól működnek képregény formában, ez nem mindig igaz mozgókép változatára.
Apropó, fontos leszögezni, ez a cikk nem a képregény adaptációkról fognak szólni. Ugyebár nem minden képregény szuperhősökről szó, a legjobban ezt a japán képregények, azaz a mangák bizonyítják. Bár kétségtelen, a legtöbb szuperhős film képregény adaptáció, és nem is úgy, hogy csak belemarkolnak, és kiveszik a történetekből a sablonokat, hanem egy bizonyos szériát, egy stílust elevenítenek meg a filmen.
10. A hihetetlen család (2004)
A listára egyetlen animációs filmként került fel A hihetetlen család, mely a 2004-es évben került mozikba. A Disney és a Pixar koprodukciója volt ez, melynek a középpontjában egy szuperhős család, melyben mindenkinek önálló szuperereje volt, mégis ugyanazokkal a gondokkal küzdöttek, mint az átlagos családok. Meg kell, hogy mondjam, nem vagyok az animációs filmek rajongója, mindig is ragaszkodtam a kézzel rajzolt formához, ám ez egy kétségkívül jobb darab. Van tényleges mondanivalója, azontúl is, amit belemagyarázunk, meg a tipikus, sablonos mondanivalókon túl is. Részben komoly társadalomkritika, pl. a munkahelyi jelenet, az ismert képek, amikor például későn érkezik haza a családfő, de tulajdonképpen mindegyik karakternek külön sztorija van, majd a végén természetesen a megoldás az összetartozásban valósul meg. Nem csak annyi történik, amikor a felnőtt nézi, hogy újra gyereknek érezheti magát, mint a legtöbb mai animációs film esetében, hanem valójában elgondolkodtatja őt a film. Látványos, humoros, jók a karakterek, és a sztori, valamint azóta sem bocsájtjuk meg a Disney-nek, hogy nem készült folytatás.
9. Pókember 2 (2004)
A kétezres évek elején helyet kapott a palettán néhány érzelmesebb alkotás is, pl. 2002-ben a Pókember Sam Raimitől, 2003-ban a Hulk Ang Lee-től, majd jött az előbbi folytatása 2004-ben, szintén Raimitől, s ezzel együtt az eddigi legjobb Pókember film született meg. Na, ami a harmadik részt illeti, azt jobb, ha elfelejtjük, bár az ottani Homokember története nagyon ott volt, ami főleg Thomas Haden Church játékának köszönhető, de összességében katasztrofálisan gagyi volt az egész. Ami viszont a második részt illeti, habár pókember áll továbbra is a középpontban, több szálon fut a cselekmény. Az apját gyászoló Harry Osborn, az önmaga felett uralmát elvesztő Dr. Otto Octavius, Mary Jane, akit arcon vágott a színésznői hivatás valósága, May néni, akit már csak a Peter-be vetett hite tart életben, és végül Peter Parker, aki próbál egyensúlyt létrehozni a szuperhős, és az átlag életmód között, miközben minden kicsúszik a kezéből, és még pizzafutárnak sem bizonyul jónak. Peter nem mintakarakter, vannak negatívumai, ereje is kezdi elhagyni, ahogy élete is kezd szétesni. A szupergonosz sem igazán rossz, maximum ugye a robot karjai, amik szintén csak azért, mert nincs bennük emberség, csak a céltudat, amire teremtették őket. A vége nagyon érzelmesre sikeredett, Tobey Maguire sírása azóta internetes mém lett, lehet kicsit túl is játszották. Sokan nem szerették, mert nem illeszkedett kellőképpen a képregényhez, de ha önálló filmként elemezzük, s mint folytatásként, akkor megállja a helyét. Az újra indított csodálatos Pókember első, és második részénél is messzemenően jobb, zeneileg, stílusában, koreográfiáját tekintve, a színészi játékot, meg úgy összességében is.
8. X-men (2000)
Talán a szuperhős filmek új generációjának első darabja volt a 2000-ben mozikba kerülő X-men. Elsősorban a mutánsok és emberek kapcsolatáról szólt, azaz, az átlag és szuperemberek közötti konfliktusokról. Egyes emberek szerint, a béke létrehozható, mások, avagy a többség szerint nem, és ki kell pusztítani a mutánsokat. Ami a különleges, hogy a mutánsok is ugyanerre a két csoportra oszlanak. Béke és háborúpártiak. És habár a jó mutánsok többségben vannak a háborúpártiakkal szemben, nekik az emberekkel is meg kell küzdeniük, és ehhez a legracionálisabb módokat kell megtalálniuk. Először is tárgyalásokkal próbálkoznak. Ez viszont nehezükre esik, miközben a háborúpárti mutánsok az emberekre is rátámadnak, ezzel nehezítve a béke megszerzését. Azért nem mondom, hogy rosszak, mert az ő vezetőjüknek, Magneto-nak elvei vannak, és éppenséggel ezek az elvek megegyeznek az egyszerű emberi társadalom többségének elveivel, akik ugye nem képezhetik a rosszat. Mondanám, hogy az X-men egy folyamatos, állandó patthelyzetről szól, de sajnos nincs várakozás, csak örökös harc. Jól indult anno a trilógia, és a második rész is tartotta a minőséget, de utána sajnos romlani kezdett a színvonal. A harcok felett lehet eljárt az idő, de a karakterek és a sztori felett soha.
7. Batman Begins (2005)
Az 1997-es Batman és Robin után a legtöbb ember végleg elveszítette minden reményét azzal kapcsolatban, hogy bárki képes lenne hasonlóan jó minőségű Batman filmet készíteni, mint Tim Burton, 1989-ben. A szériát már 1995-ben elkezdte leépíteni Joel Schumacher, a Mindörökké Batman-el majd azzal a förmedvénnyel tett pontot 97-ben a Batman széria végére, amiben képes volt nem csak Val Kilmer-t leváltani, de még a Batman ruhát is. Mindezek azért fontosak, mert hozzájárultak ahhoz, hogy ami 2005-ben a mozikba került, az ne legyen olyan sikeres, mint amekkorát megérdemelt volna. Ez a film a Batman: Kezdődik volt, aminek a magyar címe kreativitás hiánya okán a legkevésbé sem figyelemkeltő, ez volt a nagy reboot első része. Bizony, újraindították a szériát, és nem is akárki kezeibe adták, Christopher Nolan készítette el olyan mesterien, hogy nem is szabad hozzáhasonlítani elődeihez. De álljunk meg egy pillanatra? Batman szuperhős? Ez egy máig vitatott eset, ugyanúgy, mint a Vasember esetében. Gazdagok, akik a pénzükből megfizethetik a szuperhős jelmezeiket, s ezzel együtt a kellékeket, amikkel elbánnak a „rosszfiúkkal”. A wikipédia szerint, ami ugye nem mindig mond igazat, - bár most szeretném megadni neki – a szuperhősöknek nincs feltétlenül szupererejük, ha már természetfeletti képességeik vannak, már az azzá tudja tenni őket. Batman pedig pont ebben a filmben tesz szert ezekre a képességekre. Különleges kapcsolatba kerül a denevérekkel, a sötétséggel, szembekerül egy tragédiával majd pedig harcművészetet is tanul, s ezek hozzájárulnak az ő különleges jelleméhez. A Batman Begins ellenfele sem szupergonosz, szellemileg, pszichológiailag bántalmazza ellenfeleit, és ez teszi nagyon intelligensé a filmet. A fizikai harcok helyett itt az érzelmi síkon, mélyen az ember tudatalattijában folynak a küzdelmek, ahol a múlt sokszor megkísérti főszereplőnket, Bruce Wayne-t. A sikert nem a mozikban érte el legfőképpen, hanem később, amikor megjelent dvd-n, és blu-rayen. A rendezés, az operatőri munka, a forgatókönyv és a színészek is mind-mind közel tökéletesek, s ezek együtt a legjobb újraindítássá tették a Batman Begins-et.
6. Pokolfajzat/Hellboy (2004)
Guillermo del Toro, akinek a Faun labirintusát is köszönhetjük, mesterien bánik a fantasztikus elemekkel. Démonok, nácik, az ördög, és Cthulhu. Batman mellett még Hellboy is vitatott, hogy szuperhős-e. Szupererői vannak, de inkább antihős. Megmenti az embereket, de legfőképpen csak azért, mert másra nem jó. Pozitív és negatív tulajdonságai nagyjából egy szinten vannak, legtöbbször olyan, mint egy nagy gyerek, aki, ha nem kapja meg, amit akar, nagyon durcás lesz. Vagy inkább, mivel elég változatos, és hangulata is ingadozó, egy kamaszra hasonlít, aki még nem nőtt fel eléggé. Emellett viszont nagyon badass karakter, Ron Perlmannak érdekes arca van, a legtöbb ember számára elég unszimpatikus, de a Pokolfajzat karaktere nagyon rá illik, és ezzel együtt ez is a legjobb szerepe. Igen, a magyarított nevét használtam, kivételesen itt eltalálták. Hellboy mellett amúgy szintén olyan karakterek sorakoznak fel, akik emberszerűek, szuperereik vannak, hősök is, de mégsem szuperhősök. Mindenképpen érdekes darab. Legfőbb pozitívuma egyedülállósága, lehengerlő pillanatai, Hellboy karaktere, drámai momentumai, és a badass akciók. Előkelő helyet érdemel egy ilyen listán.
5. Kick-Ass (2010)
Amikor azt mondom, hogy szuperhősös film, akkor az jut az eszébe az embernek, hogy szuperhősökről szól, nem? Az tulajdonképpen nincs kikötve, hogy szuperhősöknek kell benne lenniük. A Kick-Ass pont az utóbbi miatt került fel a listára. Szuperhős paródia filmnek indul, majd őszinte, kritikus, drámai és nagyon stílusos munka lesz belőle. Sztori? Ezek a fantasztikus karakterek annyira beolvadtak a közéletbe, hogy rengetegen maguk is szeretnének szuperhősök lenni. A kezdő jelenetben láthatjuk ennek a példáját, amint valaki igen magasról zuhan le, saját akaratából, csak túl későn jut eszébe, hogy nincsenek szupererői. Főszereplőnk, aki szintén képregénybuzi, nem tanul az ő példájából, és ő is beáll álarcos igazságosztónak. Először nem megy neki nagyon, de ez nem akadályozza meg abban, hogy nagyon közkedvelt legyen. Ez a része nagyon szórakoztató a filmnek. Fel is veszi a nevet: Kick-Ass, ami sajnos nem volt nem volt alkalmas a szinkronizáláshoz, és itthon a Ha/Ver nevet kapta, ami részben az oka annak, hogy csak feliratosan ajánlom nektek ezt a filmet, angol szinkronnal. Szóval főszereplőnknek egy maffiafőnökkel gyűlik meg a baja, de később megismerkedik Big Daddy-vel, és lányával, Hit-Girl-el, két elképesztően jó karakterrel, ebben Nicolas Cage az utóbbi 10 év egyetlen kedvelhető karakterével. Itt a film drámai-oldalát is megismerhetjük. Remek élmény, szuperhős film felépítéssel, szupererők nélkül, arról, hogy ezek a sablonok mennyire valósulhatnak meg a való életben. Csodálatos darab.
4. Vasember / Iron Man (2008)
Na, melyik a legkedveltebb szuperhős a Marvel részéről? Vasember. És miért? Ennek az oka ez a film. Robert Downey Jr. talán jobb színész sorsra is juthatott volna, ha nem játssza el Tony Stark szerepét. Ő az a színész, aki többre is képes lenne, hasonlít Christian Bale-re, csakhogy Bale nem süllyedt el annyira a blockbuster univerzumban, mint ő. Persze nem szeretném, hogy úgy tűnjön, mintha nem kedvelném, mert nem így van. Vasember, azaz Tony Stark tényleg az egyik legjobb karakter a Marvel univerzumban. Gazdag, sármos, nőcsábász, humoros, kicsit önfejű, nagyon kreatív, intelligens, bátor, ám kissé vakmerő, és nem utolsósorban ő a Vasember. Ki ne szeretne legszívesebben a bőrébe bújni? Az ő történetéből hiányoznak a drámai elemek, ám ez kárpótolva van elég humorral, látvánnyal és akcióval, így felkerült a negyedik helyre.
3. Avengers / Bosszúállók (2012)
Ha az embernek azt mondják, szuperhősös film, nagy valószínűsséggel a Bosszúállók fog az eszébe jutni. A Bosszúállok mozikba kerülésének idejében valósággal magába szívta a nézőket, aki ezt nem mozikban látta, az biztosan nem jár sokat mozikba. A Marvel már 2008-ban, a Hihetetlen Hulkkal beindította a nagy tervet, avagy mi lenne, ha elkészítenének néhány szuperhős filmet, majd a főszereplőket összegyúrva létrehoznának egy nagy finálét, a Bosszúállókat. Hát mit ne mondjak, sikerült nekik. A költségvetés eleve óriási volt, 220millió dollár, ám világszinten kb. 1,5 milliárd dollárt hozott a kasszáknál, s ezzel máig veretlenül a legtöbb pénzt hozó szuperhős film lett. Habár önállóan se a hihetetlen Hulk, Thor, vagy Amerika kapitánya nem nyerte el a nézők teljes tetszését, egyetlen filmbe paszírozva nagyon is megállták a helyüket. A középpontban bárki bármit mond, itt is a Vasember áll, de csak azért, mert könnyen bekerül a középpontba, akármelyik jelenetben is szerepel. Ő a közkedvelt hős, ő róla szól leginkább a film, de szerencsére mindenki elég teret kap, hogy karaktere kiélhesse magát a film alatt. A történet főgonosza Loki, aki a Thor-ból lehet ismerős, és ő a Tesseract-ot akarja felhasználni, - ami az Amerika kapitányából lehet ismerős - hogy világuralomra törjön. Szóval Thor-t, Amerika kapitányát, összehozza a S.H.I.E.L.D, de ők mellé még becsalogatják Vasembert, és Hulkot is, akit ismét más színész alakít. A sztori nem túl erős, a küzdelem sem annyira egyenlő, viszont így is izgalmas tud lenni, jópofa, és szórakoztató.
2. The Dark Knight / A sötét lovag (2008)
Van oka annak, hogy a 2008-as évből nem a Vasember lett a legmaradandóbb szuperhős film élmény. És ez A sötét lovag. Biztosan van abban valami, hogy Heath Ledger halála hozzátett valamit sikeréhez, ezt nem vitatom. Sőt, Ledger színészi értéke is ezzel nőtt meg, kár, hogy ezzel már nem tud semmit sem kezdeni. Az viszont biztos, hogy Ledger, mint Joker, maradandót alkotott. Sőt nem is maradandót, egy ikonikus karakterré vált. Ezt így kell csinálni, ahogy ő tette, ezt nevezzük profizmusnak. Nolan remek munkát végzett a filmmel, és Ledger is nagyon jó választás volt. A színészgárda ismét jó választás volt, és minden ugyanúgy jól működik, mint a Batman Begins-ben. A félelem már nem alkot központi elemet a filmben, hanem az őrület, a pusztítás. Hogy miért nem kerülhet az első helyre? Egyrészt, örök vita, hogy Batman szuperhős, másrész Gordon is kimondta, hogy szerinte nem szuperhős, csak álarcos igazságtevő, aki maga határozza meg, mi az igazság. Amúgy Joker mellett még feltűnik Two-Face is, bár nem sokáig, de az ő szerepe is zseniális.
„ Mert Ő az a hős, akit Gotham megérdemel. Nem pedig akire szüksége van. Úgyhogy vadászni fogunk rá, mert Ő el tudja viselni. Mert Ő nem egy hős. Ő a néma védelmező! A figyelmes oltalmazó! A Sötét Lovag!”
1. Watchmen – Directors Cut / Watchmen: Az őrzők – Rendezői változat (2009)
Nagyon nem bírom Zack Snyder-t, szerintem nagyon túlértékelt rendező, ám ha a Watchmen-ről van szó, már nem annyira szidom a nevét. Kétségtelenül a Watchmen máig az egyik legjobb képregény, mely Alan Moore (író), Dave Gibbons (rajzoló), és John Higgins (színező) kezei közül került ki. Teljesen távol áll a tipikus szuperhős sablonoktól, néhol lassú, mély és szomorú, máskor pedig pörgős, humoros és akciódús. Ami mindenképp igaz rá, hogy ebben vannak a legjobb szuperhős karakterek, nincs nála jobban elgondolkodtató szuperhős film, és hogy a legszélesebb fogadtatású darab a képregény-adaptációk közül. Igen, ez is adaptáció, nem véletlenül említettem az elején. Vitatottsága leginkább azért van, mert sokáig nem tudták meghatározni, hogy melyik is lenne a legjobb játékidő a film számára, valamint stílusa is szokatlan volt, nem volt olyan egyszerű, nem épült egy kaptafára a többi szuperhős filmmel. Egy filozofikus filmről van szó, művészi elemekkel, csodás megvalósítással, a zenéket is nagyon eltalálták, de ami a legzseniálisabb az egészben, az a film vége. Meglepetésekben gazdag, karakterekben változatos, nem tudom, még hol tudnám isteníteni a filmet, egyszerűen a legjobb a kategóriáján belül.
Ennyi lett volna, remélem tetszett a cikk. :)